A kutya-gazdi kapcsolat biokémiája

Mindannyian tudjuk, milyen jó érzés együtt tanulni, dolgozni vagy játszani a kutyánkkal. De ez az élmény nemcsak „jólesik” – mérhető élettani változásokat is okoz mindkettőnkben.
Kutatások szerint a közös időtöltés során nő az oxitocin szint, csökken a kortizol szint, és gátlás alá kerül a szimpatikus idegrendszer.
E három tényező együtt a nyugalom, biztonság és kötődés biokémiai lenyomata.
Az oxitocin a szeretet, bizalom és kötődés hormonja.
Nemcsak emberek között szabadul fel, hanem a kutyánkkal való kapcsolatban is.
Felszabadulásához elég egy simogatás, közös játék vagy egy nyugodt séta.
Hatásai:
A kortizol a szervezet egyik fő stresszhormonja.
Ha csökken a szintje, az annak a jele, hogy a test kilépett a stressz-üzemmódból, és
helyreáll a belső egyensúly.
Ilyenkor javul az immunrendszer működése, könnyebben megy a regeneráció, és a szervezet valóban pihenni tud.
A szimpatikus idegrendszer felel a „harcolj vagy menekülj” reakcióért.
Amikor gátlás alá kerül, a paraszimpatikus idegrendszer lép előtérbe – ez a „pihenj és eméssz” rendszerünk.
Ilyenkor:
Kiderült, hogy már a kutya jelenléte is elegendő volt ahhoz, hogy mindkettőjükben
megváltozzanak ezek az értékek. 
Egy kutatásban például a gazdik és kutyáik sétáit elemezték. A mérések különböző
időpontokban történtek: kutyasétáltatás előtt, a félórás séta közepén, a végén, majd 10 perccel a séta után. Kontrollcsoportként olyan embereket is vizsgáltak, akik ugyanennyit sétáltak, de kutya nélkül.
A kutyák oxitocinszintje már eleve magasabb volt, ha a gazdi jelen volt – séta nélkül is.
Egy másik kísérletben nőtt a gazdik és a kutyák oxitocinszintje közös séta közben.
A gazdiknál csökkent, a kutyáknál viszont nőtt a kortizol szint – ami nem negatív
stresszreakciót jelentett, hanem inkább pozitív izgalmat, a közös játékra való felkészülést.
Érdekesség, hogy azok a párosok, akik alapból alacsonyabb oxitocinszinttel indultak, több testi kontaktust (simogatást, fülvakarást) kezdeményeztek – mintha tudattalanul is pótolni akarták volna ezt a hiányt.
A kutatások azt is kimutatták, hogy a gazdi és a kutya érzelmi állapota kölcsönösen hat egymásra.
A nyugodtabban viselkedő kutyák gazdijainál nagyobb volt az oxitocinszint-emelkedés, és fordítva: a feszültebb gazdik kutyái is nehezebben maradtak nyugodtak.
Úgy tűnik, a két fél érzékeli egymás érzelmi állapotát, és finoman reagál rá – ami arra utal, hogy a kutya és az ember között valódi érzelmi szinkron alakulhat ki.
Egy harmadik, komplex kísérletben a kutya–gazdi kötődést fMRI-felvételekkel, viselkedési tesztekkel és szemmozgás-követéssel vizsgálták.
A kutyáknak videókat mutattak pozitív és negatív arckifejezésekkel a gazdiról, egy
ismerősről és egy idegenről.
Az eredmények azt mutatták, hogy a gazdi látványa – függetlenül az arckifejezés érzelmi tartalmától – aktiválta az érzelmek feldolgozásáért és a kötődésért felelős agyterületeket.
Vagyis még akkor is, ha a gazdi arca negatív érzelmet mutatott, a jutalmazásért felelős agyi régiók is bekapcsoltak.
Ez nagyon hasonló mintázatot mutat, mint az anya–gyermek kapcsolatban.
A kötődés egy érzelmi kötelék, amelyhez a kapcsolatból származó biztonság- és
kényelemélmény társul.
Ez a rendszer veleszületett pszichobiológiai mechanizmus, nem pusztán a pozitív élmények halmozódásának eredménye.
A gyermek–szülő kapcsolathoz hasonlóan a kutya–gazdi viszony sem szimmetrikus: a kötődő fél (a kutya) kognitívan kevésbé fejlett, és abból profitál, ha egy fejlettebb, gondoskodó egyénhez (a gazdihoz) kapcsolódik.
Bár további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, beszélhetünk-e valódi, fajok közötti kötődésről, az eddigi kutatások alapján egyértelmű, hogy az oxitocin és a kapcsolódásért felelős agyi hálózatok ugyanúgy működnek ember és kutya között, mint emberek között.
Úgy gondolom, gazdiként végső soron nem is fontos számunkra nevezhető-e valódi kötődésnek ez a kapcsolat fajok között,aki valaha élt már együtt állattal, pontosan tudja, milyen mély és valódi érzés ez, bármilyen nevet is adunk neki. 

